Lelki börtönöm mélyén
Írta: tenger Dátum: Július 23 2008 15:31:09
H
Vajon ki is szeretne, ugyan ki?
Lelki mélyt megjárt életet,
S kit egész életében csak
A tiszta Remény éltetett!
Teljes hír
Megint csak rácsok
S millió-egy rossz emlék,
Melyet az ember könnyen,
Az idõ, szét nem tép!
Magam vagyok, magam
A rácsok kajánul rám merednek,
Üzenve mély, rideg szavakkal,
Engem itt, nem is szeretnek!
Vajon ki is szeretne, ugyan ki?
Lelki mélyt megjárt életet,
S kit egész életében csak
A tiszta Remény éltetett!
Nem kérem, hogy kegyelmezz!
Gyilkos szemek úgyis ítélnek,
Mit számít az, hogy én jó voltam,
Õk kényelmesen így élnek.
Most itt ülök csendesen, s nézek
Húsz évet, vagy egy századot,
Hozzám akkor sem jön angyal,
Mondvá: Bocsánat uram, ön rosszat álmodott!
Túl hosszú ez az álom,
S börtönöm egyre ridegebb,
De ezt csak én érzem, én,
S a börtönõröm, ki itt él szívemen.
De bízom rendületlen, bízom
S mosolygok minden hajnalon,
Szívemben a nagy reménnyel,
Talán még szép lehet tûnõ alkonyom.
Reád nézek ó áldott fény,
S olvadok egyre inkább szívedbe,
Beleirva utolsó szó jogán még,
Én mindig hû voltam Hitemben!