Az oroszlán szíve réme...
Írta: Gaboca Dátum: Július 25 2008 17:11:22

---

T

Egy napon összegyûltek
az erdei állatok

---

Teljes hír

---

Egy napon összegyûltek
az erdei állatok
a nagy király széttép, felfal
hát ez mégsem állapot!
Mit tegyünk most, mit tegyünk hát?
"Tanácstalan, gyatra népség!"
szól egy flegma hang hátulról,
és Nyúl úrfi elõlép.

"Nekem van egy javaslatom"-
mondja, s sandán somolyog-
"amitõl büszke király
majd gyáván eloldalog!"
"Hah"-zúg fel a kétlõ moraj,
S megszólal a bölcs bagoly:
"Ugyan, nem gondolod tán,
hogy nagy királyunk Gyáva Nyúl?"

Nyúl úrfi itt sértõdötten,
hátat fordított neki,
de a tömeg csak felszisszen,
a gondolat részegít,
hogy a Király mégsem trónol,
rajtuk nem uralkodik.
Semmi állatfiát-borját
többé ki nem zsákmányol,
reggelire nem kér õzet,
ebédre nem gazellát,
"Ez a módszer kell hát nekünk
még ha nem oly cizellált
Nyúl úrfinak szónoklata,
mit csak Bölcs Bagoly talált."

Eképp szólalt meg a Zebra,
s bókolt - mellesleg- bagoly felé,
"kedves Nyúl Úr,
megtenné hát,
felvázolná megoldását?
Szépen-szépen, nagyon kérem
minden állatunk nevében!"

Nyúl urunk csak úgy foghegyrõl
Odavet egy szót neki:
"Koleszterin - ez a titok,
mi a királyt leteríti,
idegeit kikészíti,
s diétára kényszeríti!"

"Koleszterin?"- néznek össze
az erdei állatok?
Szól a béka: "Nem hallottam
ilyen nevû állatot!"
"Tudatlan, és mûveletlen
kulturálatlan népség!"-
Nyúl Úr lereszkedik hozzájuk,
S folytatja ilyenképp:

"A koleszterin egy Divatos,
és Borzasztó Fogalom,
hogy a Királyt megrémíti,
itt és most megfogadom.
És most félre, balga banda,
lássátok a módszerem,
az oroszlán épp erre jön,
kezdõdik a gyötrelem!"

Tisztes távolba húzódnak
nyúlon kívül többiek,
õ egyedül marad jelen,
s mérsékelten megremeg.
"Üdvöz légy, fenséges királyom,
úgy látom megvolt az ebéd,
szerényen elõhoznék valamit,
bár királyi eszeddel értenéd,
de hamisnak hallhatnád szavam,
mert senki sem hozta még elõ,
én is csak csendben, csak halkan
vezetném témámat elõ,
mert hidd el, nagy oroszlán, életed
komoly, nagy veszélyben forog!
Ám de elõször azt megkérdem,
ugye gyomrod most nem korog?"

"Neeeem! " - ásít a lusta oroszlán,
"éppen gazellát ebédeltem,
kettõt, vagy hármat-nem is tudom már,
mindenestre felségesen.
Lásd fenséges jó szívem, ezennel
nagy kegyesen hát megengedem,
mondd meg, hogy ki tör az életemre,
és fenséges vacsorám már õ leszen!"

"Ó fenséges, hõs, nagy oroszlán,
hogy mindenkit legyõzõl, kétségtelen,
de van egy új ellenfél, ki megfoghatatlan,
észrevétlenül támad rád, lassan
tönkretesz, alattomban, mesterin,
oroszlánok réme: a koleszterin!"

"Hogy mieszterin?" - bõdül fel bõszen a király,
"értelmesen beszélj, magyarul,
ha nem ért meg téged e büszke úr,
hát behajít tüstént a többi közé
desszertnek jó leszel a gazellák fölé!"
Nyúl úrfi hátrébb lép óvatosan,
onnan közli tudományosan:

"A koleszterin egy gonosz, ronda zsír,
mellyel már most teli van véred,
szívedet, májadat tönkreteszi,
s egy szép napon megáll vérkeringésed!"
"Szép nap lesz?" - hördül a király,
s a ravasz nyúl után kapna,
ám az elugrik, s az ebéd utáni
lusta oroszlán le nem csaphatja.

Távolabbról, biztonságban
folytatja meséjét sejtelmesen:
"Királyom, egyetlen gyógymód van erre:
változtass eddigi étrendeden,
nem ehetsz húsételt többé már soha,
nincsen több õz, zebra, gazella
ürgékrõl, nyulakról már nem is szólva!"

Az oroszlán nyitná száját,
volna véleménye,
de nyúl úrfi belelendül
a Nagy Ijesztgetésbe:
"Mert ha nem vált életmódot
akár az oroszlán,
az következik hát abból,
hogy majd nem lát tisztán,
mért oly magas vérnyomása,
mért ver összevissza szíve" -
s az oroszlán közbevág:

"Eh, botorság, miket beszélsz,
nincs nekem kutya bajom,
még hogy ne egyek húst-
nem vagyok én ilyen barom!"
"Nem érezted tán még: szédülsz,
kezed-lábad nem úgy mozog,
elzsibbad, szúr, zsibog
véred oda nem jut már el,
keringésed akadozott,
szíved is csak kalapál,
erõlködik, meg-megáll-
tedd csak oda mancsodat!"
- s az oroszlán tapogat.

"Úgy-e, nem úgy ver, mint kéne:
Dadamm, dadamm, dadamm helyett
Dama-dama-damadamm-aztán szünet, úgy lehet!"
A nagy király csak elsápad,
szédülten elkóvályog,
s másnap füvet reggelizik,
kedvetlenül eszik-csámcsog.

Így megy aztán hétrõl-hétre,
friss hús nélkül tengõdik,
s állapota mégsem javul,
inkább csak rosszabbodik.
és az asszony csak megunja,
erõs ura hova lett,
a király, ki uralkodott
a nagy fenség odalett.

Azt mondja egy szép napon
az õ hites urának:
"Erre jár egy csodadoktor,
valami szívsebész,
menjünk el szépen hozzá,
hisz ön már olyan csenevész..."

A volt fenség bólint lassan,
fáradtan-bánatosan,
hagyja, vigye asszonysága,
s õ kíséri a doktorhoz,
ki most rendel a városban.
Elõadja panaszát ott,
s az orvos vérét veszi:
"nézzük meg a koleszterint!"
S a gyorstesztet elõszedi:
"Uram, hiszen önben
alig kering már a vér!
Hogyan lehet, hogy a király
vészesen vérszegény?
Ragadozó állatoknál
nincs is arra remény,
hogy ezt meggyógyítsuk.
Hiszen Ön annyi húst eszik,
abban lenne elegendõ vas és tápanyag
ami ha rendesen felszívódik,
Ön soha nem lesz vérszegény!
Attól tartok, súlyos a baj!"

Erre az oroszlán felkapja a fejét:
"Súlyos? Súlyos csak LESZ,
De nem nekem, hanem a nyavalyás nyúlnak!
Mert õ tett ily nagy lóvá engem!
Én, a nagy király ezt nem érdemeltem?"
S azzal kiront a doktor rendelõjébõl,
ordítva rohan be az erdõbe:
"Hol vagy te nyúl, na merre vagy,
mért nem férsz abba a ravasz bõrödbe?"

Nyúl Úrfi nyeregben érzi még magát,
a király- azt hiszi - elhiszi szavát,
meggondolatlanul, balgán és nagyképûn
könnyedén, lazán elõlép hát.
Szóra nyitná száját, de a király lecsap,
s elnyeli menthetetlenül,
a nyuszika meg majd gondolkodik,
mit csinált rosszul, míg a gyomrában ül.

Tanulság nyulak és emberek számára:
igazi veszély a koleszterin:
tönkretesz, s belehalsz ha neked magas!
(hogy a királynak tanácsot ne adj,
fõleg ne olyat, mi a népnek használ,
mert felfalhat mindent, mi útjában áll)
Ne légy hát naiv és tudatlan nyúl,
ki azt hiszi, õ a legokosabb,
harcolj vagy bújj el, tedd azt és úgy,
mi neked ma és most a legfontosabb.