Angyali vallomás
Írta: tenger Dátum: Július 25 2008 17:12:30
T

Virágok érzékien nyílnak,
S az én szívem is kitárul,
Teljes hír


Virágok érzékien nyílnak,
S az én szívem is kitárul,
Magába fogadva mindazt,
Ki oly nagyon korán elárvult.

Én szeretni születtem,
Nem megölni vágyakat,
De õk még ezt nem értik,
S ezért csak ritkán áldanak!

Én mégis boldog vagyok,
Boldog, és végtelen gazdag,
Ezért soha nem bántam meg,
Hogy mindig, mindig csak adtam.

Ne kérdezd ki vagyok,
Hogy miért, ilyen életem,
Én örülök, hogy itt vagyok,
S te érted, reszketve élhetek!

Ne kérdezd, miért mosolygok,
Miért ontom könnyeim hadát,
Én te érted teszem, érted, Érted,
Szeretetre méltó drága barát!

Naplementéd leszek én,
Vagy ha kell, vérvörös rózsa,
Ki mindig, minden éjjelen,
Szirmait, álmaid mezejére szórja.

Ne kérdezd kedves, ki vagyok,
Csak néz ki egy szeretõ hajnalon,
S megláthatod, boldog szívvel,
Rég keresett, érted élõ Angyal
od!