Egy perc, és vége
Írta: marica Dátum: Július 19 2007 07:07:13

---

Fáradt cserepek alatt
Húzódnak, fehér, meszelt falak

---

Teljes hír

---

Fáradt cserepek alatt
Húzódnak, fehér, meszelt falak
A régi kép, még emlékemben él!
Emlékek cikáztak bennem,
Ahogy az autóval, robogva mentem.
Negyven év! Egy dónyit ér.
Most cseppnyinek t?nik,
Mit eddig megéltem, s sz?nik
Mögöttem az elmúlt negyven év!

Lélekben újra gyermek vagyok.
Szeretném látni, amit akarok!
A fáradt cserepek alatt,
Fehérre meszelt falakat.

Ahogy apám a kert felé halad.
Ahogy kel a csibe a kotló alatt!
S a nagy diófát n?ni égfelé.
Szeretném egyszer látni még!
Ahogy a kis gyermek szalad,
Kezébe kenyér, vagy csicsóka darab.
Eresz alatt, anyám, szoptat egy testvért.

Csikorog az autó alatt a fék!
Az megáll. Bennem omlik a kép!
A házon új a cserép!
Az udvaron egy idegen,
Én mosolygok, ? felém lép hidegen.
Kérlelem, egy percre bemenné
Én, e házban születtem!
A férfi néz, és én nem értem,
? miért nem örül most vélem?
Hisz ez a ház az életem!
Szinte tegnap, hogy elmentem!

A dió összeroppan a kín alatt.
A múltból egy csepp sem maradt.
Szétfoszlik a drága kép.
Egy sóhaj, a kisgyermek meghal.
Egy köszönöm, Mit tán senki nem hall,
És én, egy ráncosarcú, a kapun kilép.
2005. dec.