Desztillált szerelem
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 27 2008 20:04:30
T
Ó lombikom! Áttetszõ lényed csillog,
mint aranyló ikon. Szeszélyed veszélye
Teljes hír
Sziszifusznak, kedves barátomnak, szeretettel.
Pipa a lombiknak.
Ó lombikom! Áttetszõ lényed csillog,
mint aranyló ikon. Szeszélyed veszélye
vonz, mint mágnes, gömbölyû alakod,
formád, hogy mutatod, megrezzen
benned denaturált szeszem, hiszen
az én érdemem e szesz imádat,
feléd hajlik csiszolt erezetem,
kecses nyakadba helyezem pipámat.
Nem gyötörsz, csak összetörsz! Hát add
át magad cseppentõm üvegházának,
csõben úszó gõzeim áradatának,
mert mindened csak velem desztillálhat.
Lényed izzásba hoz, égnek a fáklyák,
Gyújtják alattad a Busen-lámpát.
Lombik a pipának és a hûtõnek.
Te, te hosszúra nyúlt pipa,
a pipák legpipábbika!
Csiszolatod úgy csúszan nyakamba,
bázisom vagy, nem bízlak a savakra.
Spatulának megakad a szó a torkán.
Te vagy nekem minden ! Hab a tortán !
S ahogy csúcsodon áll a hõmérõ,
higanyod felszalad, míly igézõ.
A pára mi belõled oly áradó,
mikor gõzödbõl lecsapódik a H2O.
Te is, te ... spirális hûtõ,
cseppennek cseppjeid, mint égbõl a mennykõ.
Véged hol véget ér ott áll kedvesen,
a kecses, laposfenekû Erlemayerem.
Kémia tudásom nem sok, tudom,
ím ezért tovább nem fitogtatom,
eddig sem értettem, s nem is fogom, kérem,
hogy mennyi lehet az én mol-nyi mennyiségem.