Adagio
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 28 2008 15:56:23

---

I
Édes lesz a hõség, s a fénylõ sugara,
Tikkadt lombkoronák az égnek merednek.

---

Teljes hír

---

Csing énekel, Ling verset mond Nektek.

" Nézd milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
Hold világítja útunk,
Egymás karjába futunk,
Jöj, itt most senki se lát,
Bújj most hozzám, s ölelj át"

Hogy zeng e dalam az alvó tarló felett,
Dereng az égalja az árva vízparton,
S a csendes pusztaság mereng kimerülten,
Fák lombjának rezdülését még nem hallom.

Halványsárga selyemöblének palástját,
Teríti ránk a pirkadat, s a kacagó
Szerelem dudorássza most örömdalát,
Oly tisztán, mint télen a hajnali szûz hó.

"Lásd köszönt a napkelte,
Mily szép a bíbor fénye,
Tûzkoronát ölt ma fel,
Õ is velünk ünnepel,
Hát jöjj minél közelebb,
És hallgasd az éneket."

A bíbor hajnal mögött aranyló a Nap,
Felkúszik tündöklõn kapuján Keletnek,
Édes lesz a hõség, s a fénylõ sugara,
Tikkadt lombkoronák az égnek merednek.

Messze egy fakereszt sáfrány színe éget,
A reggel érkezik szétterülve, úszva,
A tenger-harmattól csillog minden liget,
Cseresznyevirág a szirmait hullatja.

"Szedd virágát a rétnek,
S szép szirmait letépted,
Így szórd most testünkre szét,
S fogd illatos levelét,
Ajkunkra tedd szirmait,
A boldogság nyílt ma itt.
Eljött megint."

Hív a csupa virág májusa a rétre,
Sétálj az erdõ, mezõ árnyfái alatt,
Milyen sugárzó a fûnek zsenge zöldje,
S csillan hajadon a fény-zuhatag.

Boldogan fogdd, vedd az alázatos gyönyört,
Mily messze az égi út szemevilága,
Hogy csókolja a menny-kék köntösét a Föld,
Mennyi fátyolon át tûz le a világra.