Csak egy okot!
Írta: Rawena Dátum: Július 19 2007 18:32:45
Életem semmit sem ér,
A fájdalom lassan elemészt.
Teljes hír
Kezemben van már a kés,
Pengéjén megcsillog a holdfény.
De te itt állsz el?ttem,
Nem hagyod, hogy megtegyem.
Csak egy okot mond, ami miatt élni érdemes!
Csak egy okot, ami miatt nem szenved lelkem!
Csak egy okot mi áll az élet mellett,
Csak egy okot, s én százat mondok ellene!
Az emberek hazugan mosolyognak felém,
Mégis titkon arra vágynak, hogy t?rük mártsák belém.
Szavaik és tetteik hamisak,
Selejtnek gondolnak, s igazuk van.
Életem semmit sem ér,
A fájdalom lassan elemészt.
Tudom, senkinek sem hiányoznák,
Nem vagyok más, csak egy kiátkozott lány.
Egy senki vagyok, ki a Halált keresi,
Mindenhol kutatja, de hiába, nem leli.
Életem érdektelenül élem,
Nem hajt semmi, már az Istent se félem.
Álmomba láttam temetésem,
Senki sem volt ott, ki könnyezett volna értem.
De hát nem érdekelne, ha már ott tartanák,
Ha már koporsómban aludnák . . .
Tudni akarod mi az igazság?
Ahhoz hogy lásd, nem kell különleges adottság.
Csak nézz körül, az emberek elkerülnek,
S nap, mint nap vele szembesítenek:
'Egy senki vagy, semmi keresnivalód itt!
Az életed már úgysem kapod vissza, nem tehetsz semmit!
Halott vagy, hát távozz!
Nézz végig magadon, s ne álmodozz!'
Én végignéztem magamon,
S igazat adtam nekik, bevallom.
Álmaimat, vágyaimat rég feladtam,
Céljaim s?r? köd fedi, hiába.
Nap mint nap harcoltam az életem értelméért,
Senki nem állt ki igazamért.
Immáron most már letettem a fegyvert,
Feladtam, s ezzel együtt életemet.
Belefáradtam a folytonos harcokba,
A barátok is magamra hagytak.
Most már csak páran állnak mellettem,
Nem tudják, de ?k tartják bennem a lelket.
Elfáradtam életem súlya alatt,
Múltam fájdalmas, jöv?m halott.
Nincs semmim, mi e szónak értelmet adna,
Nincs semmim, mi e szót bearanyozná számomra.
Körülöttem barátoknak hitt ellenségek,
Mint hajdan Caesar-t,
Engem is körbe vesznek,
S mindenki legalább egyszer belém mélyeszti kését.
Íme csak pár ok a százból,
Én csak egyet várok.
Hallgatlak, mondd, hátha megmentesz halálomtól.
Mond már! Hív csalogat a Kaszás ...
(egy vers amit egy ismer?söm kért, hogy fogalmazzam meg, mért is akartam akkor és ott meghalni... mára nem sokat változott a helyzet)