Szilaj Vulkán sóhaja
Írta: Gabor mester Dátum: Július 29 2008 10:47:32
Z
A tág Azúr felé fehér szökõkutak
fohásza tör; sudár szüzek virágukat
vetik bolond kamasz-litániák-igézte
feledhetõ tavaszba;
Teljes hír
(Egykori tanítványomnak, T. Ildikónak)
A tág Azúr felé fehér szökõkutak
fohásza tör; sudár szüzek virágukat
vetik bolond kamasz-litániák-igézte
feledhetõ tavaszba; kötve bõrbe, rézbe
öröknek álmodott hitem repes feléd!
Feléd lövelli félve megkövült delét,
utált-remélt nyugalmam õrzi magma-kamra,
kevély hegyek röpülnek el pöröly-szavamra,
a Nap lehull, a Föld kigyúl, a wigwamod
ledõl... Szeretlek, Ildi. Jobb, ha hallgatok!
(Ildikó ruhatervezõnek készült. Derékig érõ hullámos szõkésbarna hajával szebb volt, mint Cindy és Claudia együttvéve. Én viszont fiatal magyartanárként, karvezetõként egyáltalán nem hasonlítottam kedvenc színészére, Gojko Miticsre... Vulcanusra még kevésbé...
Az elsõ sor és a versforma az otthonülõ, családcentrikus Stéphane Mallarmé Sóhaj c. mûvét idézi. )