Dunántúl
Írta: Geri-X Dátum: Július 30 2008 19:49:34
T
Átsuhantam a búzakalászaidon,
Felkelõ nap alatt nyugalomba hagyom.
Teljes hír
Átsuhantam a búzakalászaidon,
Felkelõ nap alatt nyugalomba hagyom.
Távol istenektõl élek,
Hol csak álmodó a lélek,
Árva nyöszörgések, rövidek,
Mint szöcskék halk ciripelnek,
Míg lángolva kigyullad a Nap
Feletted, Oh! Piciny Dunántúl!
Lombjaid tetején madarak, s eleven
Elrepülnek elõbb vonalas teleken.
Ám de most a nyár virulgat,
Harmatos, fü-zöld tanúkat
Vetít ég rád napsugarából,
Megszületett nap-nap alól,
Földbe hal el, s kap más szerepet
Belõled, Oh! Te szent Dunántúl!
Léha lángol a Fény, szeme tûz, haja víz,
Ajkamon remegõ, sajogó selyem íz.
Útjaid regélte zsoltár,
Hõs, szülõ, ki mind te voltál.
Vándorolok, s az út alattam
Dús folyóba érve dallam,
Mi múltadat énekelõ dics
Viák mint. Oh! Te szép Dunántúl!
Fellegek tetején zuhanásba veszek,
Intenek le, gyere, s ragadók a kezek.
Itt vagyok, ki mint leszek, lásd!
Mint a Nap tekint le ábránd!
Szállongón utadon kutatok,
Fák levelén, s lent, muharok
Közt: Hova lettünk, mit szeretünk?
Te kincs, arany, te vad Dunántúl!