A Sávház tetjén
Írta: Geri-X Dátum: Július 31 2008 04:57:04
H
Megállok a ház tetején, vele érzem,
Múlt csókjaim íze kisér a halálba,
Nincs itt se barát, se virág ki szeretne.
Csak várok a sorsra, imámba vezeklek...
Teljes hír
Sávház tetejérõl a mélybe tekintek.
Sötét az idõ, feketén ragyogó Nap,
Orkán viharok, zápor, süvitõ szél,
S már lábaim, álmaim meggyökereztek.
Mindenki utaz valamerre a romban.
Szállongnak a bús levelek szomorúan.
Hajlonganak ágai fáknak komoran:
Csak halk köszönés, remegõ morajokban.
Fentrõl figyelem a szerelmek egészét,
Míg meg születik, eleven s eliramlik.
Gyötrõ szerelem tüze élve esz engem,
Majd lám, tova szállva e küldi penészét.
Fent száll a madár, a szerelmem az égen.
Könnyen repül át a szememben, elõttem.
Ha, majd mikor az ide szálla, fölöttem:
Már halva, zuhanva, az hullva le tétlen.
Megállok a ház tetején, vele érzem,
Múlt csókjaim íze kisér a halálba,
Nincs itt se barát, se virág ki szeretne.
Csak várok a sorsra, imámba vezeklek...
Baranyi Geri, 2008