Antik évek
Írta: marica Dátum: Július 31 2008 08:32:21
H
Ma bronzból öntök rímeket
Megörökítve antik éveket
Emberek sorsát formálom versbe,
Az idõ forgásából ki ne vesszen,
Teljes hír
Ma bronzból öntök rímeket
Megörökítve antik éveket
Emberek sorsát formálom versbe,
Az idõ forgásából ki ne vesszen,
Kikrõl nem formáznak szobrot.
Versem legyen bronz-robot,
Bronz robot, antik ötvözet,
Igába fogott ökröket,
Virradattól hajtók csokra,
Az idõ kemény foglya.
Legyen kikalapált eke,
Hajlott hátú termete,
Emlék szoborba,
Mely imitt, amott csorba.
Emlék-szobor kasznik tetején,
Vályogfalak között, rajtuk nádfedél.
Kicsiny ablakból pislákoló gyertyafény,
Asztal körül háromlábú szék,
Rajt megtört vörösbarna arccal,
Fáradtságos harccal,
Érc-sorjás kézbõl fordul a kanál leves,
Izzadságtól fûszeres
A levegõ.
Az asztalfõn bajuszos a legény,
Bajszáról zsír kacsint az asszony felé,
Mikor az feláll,
Ráncos szoknyát vonszol maga után.
Vas lábost tesz az asztalra,
Benne tört paszuly, alatta tészta,
Fakanállal belekever,
Elõbb a bajszosnak mer.
A többit odább teszi,
Hol tíz gyerek vár, majd szedi
Kézzel, szájába az ételt.
Mint orgonasíp sorban,
Bronzkötésben oldva,
Könyvet soha nem látott szemek
Már munkában roskadt gyerekek.
Komódon: karcsú bugyorban dagad a szegénység.
Lassan csitul az éhség,
Gyertyafény kihuny az asztal közepén,
Álomba dõl az élet szalmazsákok tetején.
A kasznin por õrzi antik évek búját.
Vakaródzó kutyák a Holdat, múlatva ugatják.