Tomboló vihar
Írta: szhemi Dátum: Augusztus 01 2008 16:01:35

---

T

Gyöngybefûzött emlékeid morzsolod,
mint rózsafüzért, imád az eget ostromolja,

---

Teljes hír

---

Gyöngybefûzött emlékeid morzsolod,
mint rózsafüzért, imád az eget ostromolja,
mert nincs ki szenvedõ lelked, átkarolja.
Egyedül vagy, a magány szegül társadul,
mennél, de nem tudod mi vár a hegyen túl,
inkább vársz, talán a vihar elvonul.


Puha pázsiton lépkednek a letûnt korok,
talpuk alatt ezernyi élet nyikorog,
menekülnél, hogy ne fájjon még,
mikor csendben rádszakad a szürke ég.
Tombolj te átkozott, tombold ki magadat,
ne kíméld már úgyis szenvedõ fiadat.
Mennydörögj, szórd halálos csókodat,
felperzselt föld jelezze gyászos útadat.


Mikor a vihar elvonul, körbenézel,
pusztulás romjain félsz, hogy elvérzel,
dühösen szidod, átkozod sorsod,
rongyos gúnya az élet, sírva hordod.
Nem érted miér élsz még,
hisz áldott lesz a nap, ha elér a vég.


Mert a síron túl már nincs fájdalom,
csak egy darab test, mit a lélek elhagyott.
Szürke lélek volt, sohasem ragyogott.
De az élet megy tovább, nem áll meg,
lesznek még szörnyû viharok,
gyötrelmes, keserû sorsok,
színtelen gyûlölt hétköznapok.