Éji mese
Írta: hamvabaholt Dátum: Augusztus 02 2008 17:25:11
H

Halld az éjféli szellem kopogását,
Ne félj tõle,csak hallgasd,
Halld az éji árnyak kacagását,
Miért nyüszítesz?Hallgasd!!!
Teljes hír

Halld az éjféli szellem kopogását,
Ne félj tõle,csak hallgasd,
Halld az éji árnyak kacagását,
Miért nyüszítesz?Hallgasd!!!

Engedd el azt a keresztet,
Semmi szükség szentekre,
A telefont is leteheted,
Alszik a pap.Tedd le!!!

Így jó.Ülj le szépen,figyelj rám!
Mindig így féltél?Miért remegsz?
Könnyes szemmel nem látsz tisztán.
Ne bõgj,kérlek ne reszkess.Fejezd be!!!

Beszéljek az édesanyádról?
Sokat mesélt,õ altatott,nem igaz?
Régen elment,nagyon hiányol
A sírját már belepte a gaz.

Megint sírsz.Nem engedem!
A könnyek elmossák a fájdalmat
Könnyíteni lelkeden?Felejtsd el!
Tõlem nem lelsz nyugalmat.

Puha érintéssel forrón szeretõ szív,
Titkon ejtett könny egy léha kamaszért,
Lassan emésztõ kór lüktetõ kínja,
Viszonzatlan szeretet emésztõ fájdalma...

Megmondtam: nem sírhatsz!Megtiltom!
Kínozlak,kegyelmet nem kaphatsz,
Tépje szét lelked a fájdalom
Saját késed alatt vonaglasz

Jártam minap árnyékföldön
Táncoltam a szellemekkel
Csendes ködteremben,néma bálon
Édesanyáddal jártam táncot

Keringõztünk a holtak között,
Lábaink közt köd gomolygott
Holdfény szülte árnyak fölött
Tébolyult lidérc sikoltott:

"Hûtlen:rád pokol vár!
Hálátlan:rád pokol vár!
Hitetlen:rád pokol vár
Túl a folyón börtön jár"

Gyere velem,mutatok valamit
Akkor nem akartad,most látni fogod
Ejha,de csinos a sportkocsid
Apádnak nem tellett sírkõre,tudod?

Lassabban vezess,lépj a fékre,
Ilyen könnyen nem úszod meg.
Megyünk tovább,sejted merre?
Ne hajtogasd,hogy "nem megy"!

Fehér falak,gyógyszerszag,kellemetlen,igaz?
Erõltetett mosolyok,kedvesség a Kaszásnak
Sípol a gép,nincs remény,nincsen vigasz
Sosem jön már az epedve várt családtag

Búcsú a világtól,halkuló szívdobogás,
Kín szülte könnycsepp csordogál,
Utolsó lélegzet,reszketeg sóhajtás,
Jól emlékszem,te moziban voltál?

Állj fel,mindenki téged néz
Azt kérdezed most mi lesz?
Megyünk tovább,közeleg már a vész
Végszóra készülj,ne szólj,ne kérdezz

"Repkénnyel futtatott öreg kõfalak,
Hûvös fényû bús márványtömbök,
Tétován botorkál a sírok közt egy alak,
Szája néma,keze reszket,lelke õrjöng"

Temetõ!Miért félnek itt az emberek?
Nappal sírnak,éjjel rettegnek.
Te csak gyere,nincs mit félned.
Nincs itt más,csak holtak,emlékek.

Hagyjak neked békét?Csendet kutya!
Ide gyere!Térdre,ez az anyád sírja!
Hol a sírköve?Hol egy koszorú,egy virág?
Nincs!Nincs!Neked sem lesz,koszos puhány!

Sírnál,igaz?Üvöltenél a kíntól?
Tudd meg:neked nem jár enyhülés.
Már hiányzik,már szereted,igaz?
Éltében kolonc volt,holtában nem az?

Õ szeretett egyedül önzetlen tisztán
Adott,mit adhatott,elvett,mit el kellett
Magányos öregember remeg sírjánál
Vele törõdsz?Igaz,õ is csak felnevelt

Nos a végszót te mondd ki.
Kérdésed van?Tedd fel bátran.
Ki vagyok én,ki lehet ily ördögi?
Az imént ifjú,magadat bíráltad.

Hallod az éjféli szellemet?
Kacag.Az éji árnyat is hallod?
Vádol.Sosem hallgatnak el.
Csak amikor hozzád hívnak papot

"Elhalkul a húrtalan hegedû,
A néma öreg befejezi dalát:
A hegedû egyszer elhallgat,vésd eszedbe jóbarát,
De a lelkiismeret soha,soha,míg világ a világ"