Önvallomás
Írta: tenger Dátum: Augusztus 02 2008 17:25:57
H
A Sors bárhova hajt,
Én maradok a régi,
Szívhangok dallamán,
Fogok tovább élni!
Teljes hír
A Sors bárhova hajt,
Én maradok a régi,
Szívhangok dallamán,
Fogok tovább élni!
Leszek világnak rongya,
De Júdások júdása soha,
Eleget szenvedett, eleget,
E szép Magyar haza!
Bennem még ott az érzés,
Régidõk õsi szív szava,
Mely öröktõl hirdeti néked,
Az Anyaföld vár, tégedet is HAZA!
Letagadhatod ezer álmod
De szíved, Hazád sohasem,
Ezt vésd eszedbe mindig jól,
Bennem élõ gyermekem!
Az ajkad magyar marad,
S magyar minden mondatod,
Hiába menekülsz innen el,
Mindig hallod majd a Szózatot!
Lelkedben ott él mindig a Magyarság,
Ott lesz midõn anyaföld õrzi álmod,
Légy hát büszke, hogy Magyar vagy,
S tiszta szívvel, boldogságot álmodj!
Álmodd a folyó tiszrtaságát,
Álmodd gyermeked mosolyát,
Mely felszárítja az életszült,
Romlottság bûz pocsolyát!
Álmodd, a szép világot,
Álmod Kárpátok mezején,
Hol Árpád atyánk egykor,
Csodaföldünk meglelé!