hangya'nász
Írta: mimone Dátum: Augusztus 05 2008 12:53:37
Z
gyûjtik vagyonuk,mit parányi életük
során,rájuk mér végzetük.
hajnaltól napestig alig állnak,
kóbor morzsákért szótlanul kiabálnak.
Teljes hír
festett aszfalton mászkálnak sorban,
azt hinnéd,nyomorban.
pedig piciny testük,
tavasztól õszig csupán lételemük.
gyûjtik vagyonuk,mit parányi életük
során,rájuk mér végzetük.
hajnaltól napestig alig állnak,
kóbor morzsákért szótlanul kiabálnak.
emberi hangot nem ismerve,
mutatják az utat,együtt menetelve.
nem hiszik a rájuk mért törvényt,
lábak közt lavírozva,kerülik az örvényt.
s mégis boldogok,hisz gyûjtögetnek,
legszebb álmukkal a föld alá mennek,
ott a család õket dicsõíti,nem válogatnak,
hangya'porban bátran lubickolnak.
nem fáj nekik a fájdalom,
reszketésük csak föld'feletti rágalom.
tudják,amit megtermelnek,
ember már úgy nem szerethet.
s egyszer tovább'állnak,
néha elidõzve várnak,
keresik színekkel teli életük,
hogy sorsuk talpuk alatt legyõzzék mindenütt.
párra lelnek,ebben nem válogatnak,
zordan, mindennel ragaszkodnak,
elfogadják,ha esõ áztatta testüket
odaadhatják a napnak,melegüket.
cseppekben látják tükörképük,
sosem érezvén végük,
megelégedve vonulnak tova
sátrukat verik koszos oduba.
s lám,milyen cudar élet ez nekik,
ezért,ki nem hangyának születik,
várjon egy rezgõ nyárfa ágra,
s annak minden elejtett dallamára.
emelkedjék olyan magasra,
ahonnan nem juthat soha hangyasorsra.
mert nagy úr az élet,
képregényként futhat véled.
s akkor már nem változik a fénye,
mikor valaki azt érzi,vége.
legyen helyed a világ közepén,
kuporodj össze,akár egy röpke tünemény.
nyílj ki minden virág helyett,
mert szebben élni,csak így lehet.
varázsvesszõd suhintsd körbe
kiknek nászát tövis gyötörte.