Tüdõben tartott levegõ...
Írta: horika Dátum: Augusztus 06 2008 05:53:15
T
Beszél a csend...
Nap-mint nap
Könyököl ismét levesembe.
Teljes hír
Beszél a csend...
Nap-mint nap
Könyököl ismét levesembe.
Kínok gyötörnek,
Álmok zaklatnak
S görcsösen kapaszkodom kedvesembe.
Csikordul a szív...
A múlt belém kését döfi
S szétvágja emlékek plakátját,
Amint gyermekem
Magához szorítja sírva,
Porcelánfejû bécsi babáját...
Nyílik egy fiók...
Benne ákom-bákom...
Alatta gyermek-jajszó hallik.
Mögötte félelem...
Könnyek, és sápadt arcocska,
És segélykiáltása az egekig hallik...
A fiók csukódik...
S benne befullad
A tüdõben tartott levegõ...
Majd a fájdalom,
-Mert az agyam éber -
Testembõl õrjöngve tör elõ...
Mit tettem?
Eldobtam õket?
Találkozásaink isszák a pillanat...
Nyugtatom magam...
Szótalan simogatások;
S a könnyeink befelé titokban hullanak.
Közben újra
És újra ébredek...
Egy hang mondja, vissza ne nézz!
Szíved velük van
És a szívük veled,
De a rossz már rég a távolba vész!
Új szerelem szele
Forrón átölel, simogat, s virága
Magát felém nyújtva nyitja az új- és új szirmokat.
Nagyon szeretem...
Életünk már egybefonódott,
Mert két sérült ember szíve egymásba ivódott...
Csak a rossz a jóban,
Hogy gyermekeim távol,
S nem ülhetnek folyton velem közös hajóban...
Pedig érzem,
Látom és tudom:
Vezetnem kell õket így távol is, a rögös életúton...