Tengernyi sorokban
Írta: tenger Dátum: Augusztus 06 2008 05:56:05
T
Borostás az arcom,
Megfáradt a lelkem,
Nyugalmat csak késõn,
Egy boldog szírten leltem!
Teljes hír
Borostás az arcom,
Megfáradt a lelkem,
Nyugalmat csak késõn,
Egy boldog szírten leltem!
Most nézem a naplementét,
Ezer tündér hada engem ölel,
Ám a várva várt lelki fényem,
Megsem, mégsem jön el!
Magam vagyok, magam,
Én mégsem rémülök,
Csak nézem lelkem mélységét,
S érzem, egyre jobban szédülök!
Látok mindent, mindent,
Az utam, benne a keresztem,
Melyet a néma világ fájdalmába,
Néha napján, csendesen beleeresztek.
De nekem nem kell sajnálat,
Nem csüggedésre születtem,
Hanem, hogy szívnek szavával,
Új, hamvas, érzõ rózsákat ültessek!
A föld pora néha elragad,
Elszédít a csábos mosoly,
De nem sokáig maradok,
Átprogramozott fogoly!
Az én szívem tudod mi?
Egy végtelen nagy regény,
Melyet boldogan olvas,
Gazdag, és szegény!