Gyûrött párnámon lelkem sóhaja
Írta: kormi37 Dátum: Augusztus 06 2008 13:02:23
Z
A szívemben a szerelem zátony.
Kikötött egyszer hozzád szerelmesen,
Balzsamos csókoddal jutalmaztál engem.
Teljes hír
Gyûrött párnámon lelkem sóhaja,
Vándor útjáról, hozzád tér haza.
Álomba szunnyad, most az ég,
Csillagok fényei óvják még.
A vágyam álmai nõnek,
Tárt karokkal fõleg.
Átkarolva téged, ahogy a világot,
Úgy alszom majd csendben a válladon.
Gyûrött párna mesél, most neked,
Öleld és el ne engedd!
Érzések lobbannak majd fel benned,
Hogy a szíved, még mindíg szeret?
Sírás, fájdalom, lappang a párnámon,
A szívemben a szerelem zátony.
Kikötött egyszer hozzád szerelmesen,
Balzsamos csókoddal jutalmaztál engem.
Megyek hozzád még,
Fájó könnyek lepik a szememet rég.
Rezdül a bokor, táncát járja,
Karodban leszek nemsokára.
Sûrû erdõ szélén várlak,
Szívembõl kioltódik a bánat.
Ragyogsz az esthajnal csillagokat nézve,
A lelkem megemelkedve hozzád érne.
Érzem illatod, vágyadat,
A karomba várlak, társamnak.
Egy igazi mosoly ennyi elég,
Szavak se kellenek rég.
Érzéseim csillognak szememben,
A párnámon nem lesz egy könnycsepp sem.
Életem kivirul újra, mint a rózsa,
Szép lesz az életem veled egy mosolyra.
Így kell szerelmesnek lenni,
Soha többé nem veszekedni.
Pillantásodban a jó van,
Csak reám nézz nyomban.
Lelkem szárnyait kitárom,
Ezt a szerelmet veled vállalom.
Ez a lelkem sóhaja,
Várlak haza!