Daniel
Írta: BeYu Dátum: Augusztus 07 2008 05:53:26
H
"Éljen örökké
E hihetetlen éj,
Tudatlanságtól védve
Szívünk rejtekén,
Teljes hír
Egy csodás, nyári éjszakán,
Hol est színét festi holdsugár.
S ezernyi fáklya tündököl,
Ezüstfátyol kristálya mögül.
Ott körös-körül emberek,
Mind vidámak, énekelnek.
Elillanó arcuk emlékembõl,
Lágy páraként tömeggé gyûl.
Ködként olvadnak lágy egészbe,
Mint harmat...záporesõ vizébe.
Õrült forgatagban milliónyi szempár,
Egy sincs, melyre szemem vár.
Én kis tudatlan,
Táncoltam gondtalan.
Nem sejtettem még akkor,
Hogy valaki szívembe markol.
Táncoltam önfeledten,
Míg nem éreztem,
Égetõ tekintet
Perzseli fel
Testem.
Fürkészõ útra engedtem
Hát tudatlan lelkem,
Honnan tekint rám
E forró éjjelen
A létezetlen.
Csak egy pillantás,
S mint
Valami látomás,
Életre kelt
Egy különös varázs.
Ott állt tõlem nem is oly messze,
Talán egy-két lépésnyire.
Szõkés haja aranyként
Fénylett az estben.
Kék szeme, mint gyémánt
Ragyogott, oly szépen.
Mosolya, mint
Fehér gyöngysor,
Édes kis tünemény.
Máris szikrát
csiszolt a remény.
Csak egy lépés,
Csak egy pillanat,
Ami elragad.
Sodor az áradat.
Mágikus,
Ördögi körbe bilincsel
Ámor.
Ismeretlen,
Olasz személye
Szenvedélyes mámor.
Holdfénye most tündöklõ napsugár,
Aranybarna teste simul hozzám.
Hûs szellõ érintése orkán,
Óhajtott sóhajom mellkasán.
Csillagok alatt, mint végtelen,
Karjaiba szõtt távoli idegen.
Lelke-tükrének tengerében,
Parázsló kékségében,
Megdobbant szívem,
Mélyen odabenn...
Végigsimítja testem,
mint hullám.
Magába fon az óceán.
Felpezsdíti merengõ éjjelem,
Lüktetõ ereim
vágy marja éhesen.
Lángra kelt szerelem,
Perzselõ érzelem.
De itt van már a hajnal,
Hívogató hanggal...
...Csal...
...Csal...
S vég elõtti
Végsõként,
Mosolygó hangod
Fülemben cseng,
Ahogy esküt,
Fogadalmat
Tettünk.
Fáradt pirkadatban
Szállt
Csókkal pecsételt
Ígéretünk:
"Éljen örökké
E hihetetlen éj,
Tudatlanságtól védve
Szívünk rejtekén,
Mint gyönyörû kép,
Örök emlék."
!