Éjszakai rémület
Írta: PiaNista Dátum: Augusztus 07 2008 05:53:38
H
Micsoda éjszaka! Még reszket a térdem,
Talán még sikerül az ágyamhoz érnem.
De amint elérek, megrettenek újra,
Ágyamban egy ember összekuporodva
Teljes hír
Éjszakai rémület
Maróti László
Legutóbb az éjjel felkeltem, úgy véltem
Valaki kopogott, de miért ily csendben?
Ám ha már felkeltem, megyek és megnézem,
De nem volt kint senki. Lehet, hogy tévedtem?
Ismerem az utat, botorkálok vissza,
Bár valami súgja, vigyázz, ez egy csapda!
Félig lehúnyt szemem rémületre tágul:
Ki az aki itt áll? Szemben velem s bámul.
Meg sem mozdul. Várok. Hová meneküljek?
Lábaim is mintha ólomból lennének.
Kiáltanom kéne, torkomból nem jön hang,
Tehetetlen félek: üt a lélekharang.
Sötét, mint a Halál, kezét felemeli,
Fejemre tenyerét súlyosan ráteszi.
Érzem, hogy alélok, mégis látok, érzek,
Szemek: lyukak, mélyek. Merõn engem néznek.
Mit vétettem, kérdem, hiszen most hirtelen
Elmém, szám megnyílik, de õ könyörtelen
Módon reámkiált, lehelete bûzlik,
Mint egy ezeréves sír mikor megnyílik.
Gondolkodó fajzat vagy, de majd megbánod!
Vad gondolataid csûröd és csavarod.
Bebeszélnéd másnak, te vagy a jó tündér
És csak az lesz boldog, ki az útról letér.
Villámlást és dörgést, reccsenést és kongást
Zúdít rám a csukjás, félelmetes morgást
Köhög az arcomba: bûzös-nyirkos fertõt,
Torkom szorongatja, nem kapok levegõt.
Eszméletem vesztve esem össze holtan,
Lent a konyha kövén jéghideg-izzadtan.
Köntösének széle lebben az arcomba,
Életem mécsesét mégis égni hagyta?
Micsoda éjszaka! Még reszket a térdem,
Talán még sikerül az ágyamhoz érnem.
De amint elérek, megrettenek újra,
Ágyamban egy ember összekuporodva
Alszik ott és érzem, vár hogy én is jöjjek,
Lágy erõ kényszerít rá, hogy lefeküdjek.
Magamat megadva bebújok az ágyba,
Békésen szuszogó alvó önmagamba.
Göteborg, 2008