OTTHON...I.
Írta: szoszircsi Dátum: Augusztus 07 2008 05:51:37
T
Haza utaztam , hogy
napomat kiszinezzék az emlékeim,
Teljes hír
Haza utaztam , hogy
napomat kiszinezzék az emlékeim,
Selyem út...megérkeztem...
gesztenye fák fáradt illatában
hunyorgó ablakok fényét kerestem
s megleltem otthonom!
Gyönyörû út,-szívemben keresztje
szüleim háza, életem oltalma...
s a kémény biccentõ mosolya
-tudom, még megismer...
Csend lapul s
ebben a szent békességben
egy kislány nevetése visszhangzik ...
az ablakból fény dereng felém,
de már nem a mi életünk ragyog...
Rámtörnek rejtõzõ-régi érzések...
a szilva kékje olvad szememben
az eperfa hûs-tavaszi ébredése
feszes levelek néma zizegése...
Apám szelíd-meleg tekintete
kirajzolódik a falon ,
és én hagyom,hogy a könnyek
tengerré duzzadjanak lelkemben
és mégis megbékélve a ténnyel,
-már semmi-semmi nem lehet újra
a régi -
ellágyul bennem minden érzés...
Szédült emlékek kavarognak fejemben,
szétfoszló idõben kinyílik elõttem
az emlékezés kapuja...
Darabok az életembõl,
az egésznek részei hevernek
szerte-szét , mint
a kerítés megdõlt deszkái,
úgy hullunk el mind,
mint ez az életeket tartó szög...
de nem szabad,hogy fájjon...
hisz' boldognak kell lennem
az elmém súgja csendben,
de ahogy áthajol rajtam a
boldogtalanság....
könnyeim fölénybe kerülnek
a lelkemben -
tényleg megérkeztem...