A Te napodon...
Írta: bZsanna Dátum: Augusztus 07 2008 13:16:28
Z
Létem lenyugszik, s kisimul,
Napod megolvasztja a ráncokat
Homlokomon, és balzsamozza
Bõröm lágy szellõ-érintésed.
Teljes hír
Nyári nap narancs-ablakában
Gondfelejtõ gondolattalanság,
S idõtlen madárcsicsergés
Dallamába bódul a lelkem.
Nem félek napod aranyában,
Zord idõt számûzte tekinteted.
Fekszem párnás tenyereden,
Lényed után jár a képzelet.
Elindulok fényed sugárútján,
Lebegve, hûs fasor integet;
Hátam mögé inti szelid kezed
A tegnapi vihar feszülését.
Létem lenyugszik, s kisimul,
Napod megolvasztja a ráncokat
Homlokomon, és balzsamozza
Bõröm lágy szellõ-érintésed.
Az idõ nyájas asztallá terül,
S mosolyogva feledteti velem
A konok mulandóságokat,
S most föltekintek, s látlak, s élek.
bZs.