Szerencse lóhere
Írta: Torma Zsuzsanna Dátum: Augusztus 07 2008 13:19:19
Z
Nem kellett a kereséssel igen sokat bíbelõdnöm,
Sokszor éppen csak lenéztem, és az ott volt már elõttem.
Teljes hír
Négylevelû lóheréket szedtem össze marékszámra,
Útszéleken, erdõ mellett és a réten, sokszor játszva.
Nem kellett a kereséssel igen sokat bíbelõdnöm,
Sokszor éppen csak lenéztem, és az ott volt már elõttem.
Csak le kellett tépni, s otthon gyûjteményembe helyeztem,
Könyv lapjai közé raktam, és ott szárazra préseltem.
Olyan sokat gyûjtöttem, hogy borítékok teltek vele,
Azt mondták, ki sokat talál, sok lesz majd a szerencséje.
Gyermekként még hittem abban, hogy majd sokszor szerencse ér,
És amikor nem gondolnám, a szerencse majd utolér.
Azóta már megváltozott minderrõl a véleményem,
A vak szerencsében bízni nem szerencsés semmiképpen.
Nem elég csak vágyakozni, és várni a sült galambot,
Mégis olyan sokszor mondják: rÉpp csak a szerencsén múlott!r1;
Néha szerencsében bízva hiszik azt, ha nem tanulnak,
Elérik azt, amit mások, s õk is éppen odajutnak.
Nem mondom, hogy ez igazság, de azt sem, hogy igaztalan,
Szerencsében bízva várnak lottó ötöst mégis sokan!
És ez így van énvelem is, kísértem a szerencsémet,
Éppen öthetenként, mikor a szelvényeket veszem meg.
S várom, hogy majd kamatozik az a sok-sok négylevelû,
Amit egykor összeszednem nem volt nehéz, sõt nagyszerû!
Torma Zsuzsanna 2008. augusztus 06.