Látszathalál
Írta: Inis Corphlo Dátum: Augusztus 08 2008 05:57:05

---

T

A végtelen egybefolyik a horizonttal.
A fájdalom kézenfogva jár minden izmommal.

---

Teljes hír

---

A végtelen egybefolyik a horizonttal.
A fájdalom kézenfogva jár minden izmommal.
Sorvadó keringés, ájultan a föld körül.
Fonnyadnak a felhõk lent, s nyílnak a virágok fölül.

Szürkületet bont az éjjeli magány.
Nem viselik el egymást talán?
Pedig egymásból kelnek életre egybeolvadva,
A kandalló lángjában hólyagzok, szemedbõl olvasva.

Boldog vagyok egy életen ülve,
Boldogan suttogok boldog szavakat fülbe.
És boldog mosoly vár rám tõletek,
Boldog voltam, mikor lelõttetek.

De élek. Nincs vérzés, nincs sebhely.
Nincs méreg, nincs kehely.
Csak látszat van, mely bút mutat,
S néha a kín végigjár bennem egy utat.

Büszkén vágyom a tökéletességre,
Nevetek a rózsán, s karcolom sima kezem érdesre.
Nevetek a lámpafényen,
Mert õ látja, hogy haldoklok szeretet éhesen.

Ti vagytok, én csak lennék.
Ha máshol lennétek, máshova mennék.
Oda, ahol keresés nélkül rámtaláltok,
Oda, hol ha ugranék, sírva elémálltok.

Ez pedig egy álom. Ott lennék mással, s veletek is.
Mert a valóban nem csak lennék, vagyok is.
És ez jó. Ettõl élek, ettõl alszom.
Ettõl ébredek, ettõl kong harangom.

Mely egykor én voltam,
De veled együtt a múltunkba olvadtam.
Azóta nem kondulok,
De ha látlak, s háttal állsz... utánad fordulok.