Köszönöd, hogy kijavítottalak?
Írta: lidia Dátum: Augusztus 08 2008 05:58:03

---

T

Volt egy kedves vendég nálunk,
Ki barátunk régóta,

---

Teljes hír

---

KÖSZÖNÖD, HOGY KIJAVÍTOTTALAK?

Volt egy kedves vendég nálunk,
Ki barátunk régóta,
S játszott legkisebb fiunkkal,
Míg készült a vacsora.

Játék közben beszélgettek
A nagyobb testvérekrõl,
- S mivel Õ régen volt nálunk,
S a gyermek hamar felnõ, -

Úgy mondta a nevüket, mint
Korábbi alkalmakkor,
S kis Dávidunk nem állta meg
Végül szó nélkül akkor:

"A -kát hagyd el, ne úgy mondd,
Hogy Esztike, meg Robika,
Tibikét se mondjál, Õ is
Nagyfiú már!" - mondotta.

"Köszönöm!" - a barátunk csak
E rövid választ adta,
S kis Dávidunk ledöbbent, mert
Ez elgondolkodtatta.

Bátyja foglalkozott vele,
S négy évesen olvasott,
De kudarcként élte meg, ha
Valamit nem jól tudott.

Sok ismeretet egyedül
Szerzett, és nem volt gátja,
De mikor kijavítottuk,
Éreztük, nagyon bántja...

S elmondtuk egy párszor neki,
Hogy Õ még csak kis fiú,
S nem várja azt tõle senki,
Hogy legyen mindent tudó.

Isten azért találta ki,
Hogy legyen Apukája,
Anyukája, s testvérei
Kiknek az is munkája,

Hogy tanítsák minél többre
A kisebb gyermekeket,
Hogyha majd nagyobbak lesznek,
Jól lássák az életet.

S akkor pár pillanat múlva
Mégiscsak megkérdezte:
"Azt, hogy kijavítottalak,
Te most azt köszönted-e?"

Mondta a barátunk: "Igen!" -
S ezzel áttörött egy gát,
S azóta kijavíthatjuk,
Megérti a hibáját. -

Legyünk mi is gyermekiek,
Inkább ne mérgelõdjünk! -
S ha kijavítanak minket,
Azért meg ne sértõdjünk!

És még ne is okoskodjunk,
S ne védjük a hibánkat! -
Szitkozódásra meg végképp
Ne nyissuk ki a szánkat!