A halálhörgés zaja
Írta: Szabiolcs Dátum: Augusztus 08 2008 21:36:11
C
Apa fiát bíztatja, az elsõ harca.
De a harctól virul az arca.
Teljes hír
A halálhörgés zaja
Apa fia háborúba indul
Egy robosztus harang igen nagyot kondul.
Ez egy középkori történet a bátorságról,
Egy mese apa, s fiáról.
Egy kéklobogós sereg igyekezik, mozdul,
A csata harangja még egyet kondul.
Apa öreg, már ha gondolja,
Mert a csatavívást így is vállalja.
A sereg, mint egy szorgos hangyaboly,
Igyekszik, látszik e küzdelem komoly.
Katonák mind, kinek van mit veszteni,
Azoknak most kell fontosat tenni!
Apa fiát bíztatja, az elsõ harca.
De a harctól virul az arca.
De hirtelen, várjunk. Ez rajtaütés.
És egy kék harcost már ért ütés.
A váratlan harctól megzavarodtak,
Mert nem erre számítottak.
De a kardcsörgés és nyílzápor ellenállást jelez,
De ellenség nem kegyelmez.
Apa fiát ellöki mellõle,
Mert egy dárda repült felõle.
De fiú is vitézül harcol,
És kardjával szinte varázsol.
De hirtelen egy tagbaszakadt vitéz,
Ki mint egy medve, úgy kinéz.
Nekiront a fiúnak alabárddal,
Mindenkit, ki elé kerül, szétvagdal.
Fiú is halálba zuhant volna,
Ha apja fegyver elébe nem állna.
Fia élete értékesebb sajátjánál,
És az öreg harciasabb a vártnál.
Egy utolsó halálhörgést hallat,
Mintha vezér kémet vallat.
Hõsies halála fiút meg nem rettenti.
Inkább egy visszatámadásra ösztönzi.
Apja emlékéül,
Szíve dicsõségéül,
A támadástól keze is kékül,
De gyõzedelmeskedik végül.
Csata végén hamvasztásokat végzik.
Fiú az egészbõl a halálhörgésre emlékszik.
Az a hörgés, mivel lelkét kileheli,
De szíve büszkeséggel teli.