Csillag-álom
Írta: Inis Corphlo Dátum: Augusztus 11 2008 06:07:09
H
Az idõ nekifeszül a mennyezetnek,
S onnan tekint rám a pillanat,
Melyet neked szentelek, s zsebemben ott van minden gondolat.
Mélyen hallgatva üvöltök a szellemeknek.
Teljes hír
Széthullott világ ölel keresztül a mindenen,
Szilánk darabok szórják vissza csak a fényt.
És álmomban melletted álmodom a lényt,
Ki elmondja, megsúgja, hogy Te voltál a mindenem.
Az idõ nekifeszül a mennyezetnek,
S onnan tekint rám a pillanat,
Melyet neked szentelek, s zsebemben ott van minden gondolat.
Mélyen hallgatva üvöltök a szellemeknek.
Csak fény leselkedett rám az ajtóból,
De szilánkosra tört, s megvágott egy árnyékot.
És láttam a nemes állat és az ember közti kapcsolatot.
Gyönyörû volt, szinte sírtam tekintetétõl, s alakjától.
Abban a pillanatban benne volt a fájdalom, s az elmerengés,
Én csak ültem, és hagytam, hogy fogva tartson.
Vártam, hogy ez a kapcsolat, egy fátylat rámhajtson.
Akkor hozzám ért a szél, s kizökkentett a lengés.
Zsibbadt szilárdság simogatja aurám,
Rácsaim takarják elõled az öntudatom.
Párnám rég látta már, ahogy könnyemet hullatom,
S a tûz már nem látja, hogy hullik a hamu rám.