Az út
Írta: reitinger jolan Dátum: Augusztus 11 2008 06:36:28
H
Hegycsúcsok fehérlenek. Feje fölött, mint gyûrt takarón
Villogó a jégkristály, vakítón ragyog rá a Naptól.
Hosszú, végtelen az út és oly nagyon kurták a napok.
Körötte borostyánég függ, elõtte tágölû mezõ.
Teljes hír
és Ling elindul Tibetbe
Hegycsúcsok fehérlenek. Feje fölött, mint gyûrt takarón
Villogó a jégkristály, vakítón ragyog rá a Naptól.
Hosszú, végtelen az út és oly nagyon kurták a napok.
Körötte borostyánég függ, elõtte tágölû mezõ.
Tapogató vágy lopódzik, de lassan cammog az idõ.
Hegyek fehér magányú váza borul rá, s perc homálya.
Megszólítja, hívja a hosszan csengõ estéli harang.
Csónakként úszó szunnyadó árva bambuszkunyhók alant.
Az elkésett riksák kerék zörgése eltompul halkan.
S ott messzebb lassan szitáló dér megül a völgyben, réten.
Távolban karcsúan hajladozó rizsföldek zizzennek.
Szíve fölé kaptat a láng, s lobogó vágyával halad.
De lassan végetér a vándorút,
Pagodán, kupolán, ház tetején
És ott peremén az égnek kihuny
Az izzó halvány derengõ fény.
Egy igazgyöngyszem messze költözött,
Kelyhe még itt is, hogy csillog, remeg,
Magányos virág volt zöld fû között,
Csing áll ott, bíborsugár fényével,
és Ling megérkezett.