Bel?lem, ?szintén, el?ször
Írta: Whatshername Dátum: Július 21 2007 14:43:17
Olyan varázslatos arcodon az alkony,
Talán apró tündérek vigyáznak minket,
Teljes hír
Este van végre, langyos este,
Gyere kedves, sétálj velem,
Kisebbenk t?nik a Nap teste,
Nem fogunk izzadni, fogd csak a kezem!
Figyeled azt a két karcsú fát?
Egymás felé néznek s hajlanak...
Ahogy haladunk a parkon át,
Lágy hangját halljuk kedves varjaknak.
Olajfák illata árad a légben,
én pedig mosolyodat iszom,
Vártam már ezt, titokban, régen,
És most tényleg engem szeretsz, engem, bizony.
Leülünk a stégre, vízbe ér a lábunk,
Kezem még mindig kezedben,
S közben összeér a vállunk...
Már nem véred van: én folyok az eredben.
Olyan varázslatos arcodon az alkony,
Talán apró tündérek vigyáznak minket,
S még két-három év és a karodban alszom,
Addig ránk izzó csillagok csodákat hintnek.
Veszteg maradok, csöndes egészen,
Nincs is most mászkálós kedvem,
Nem üvöltök, nevetek, vadulok merészen,
Pihen és lenyugszik a lelkem.
De megmaradtam csillogásként szemedben
És minden szavadban én beszélek,
minden álmod ott lüktet még a fejemben,
S így maradunk, egyek, míg a Földön létezik az élet.