Élek
Írta: csak-fater Dátum: Augusztus 15 2008 12:33:07
Z
Volt, hogy a boldogságtól szárnyaltam fel a magasba,
Habzsoltam a szerelmet, éltem bele a nagyvilágba,
Ígértem a piros betûs nagy szerelmet,
Esküdtem igaz hittel az örök hûséget.
Teljes hír
Élek
Avagy egy jegyzet a margóra
(átirat)
Megbocsáthatatlant megbocsátottam,
Mert jók az emberek, én így tudtam.
A nélkülözhetetlent megpróbáltam pótolni,
Mert nélkülük, hogy is lehetne boldogságban élni.
Az elfeledhetetleneket próbáltam feledni,
De szívem-lelkem nem hagyott nyugodni.
Volt, hogy hirtelenjött, bõsz haragból cselekedtem,
Megbántam. Tudom, már tudom, hogy nem jól tettem.
Hogy védõszárnyat nyújtsak, öleltem, karoltam,
S csendben, magamban sírtam, ha már tovább nem bírtam.
Szereztem igaznak hitt, jóságos barátokat,
Okoztam csapatostul csalódásokat.
Magam is tömegével csalódtam,
Olyanokban, kiktõl ezt nem vártam.
Tiszta szívbõl, nagyon szerettem,
S viszontszerettek, ezt éreztem.
Olyan is volt, hogy õrülettel szerettem,
Viszonzásra ott, mégsem leltem,
Vagy rajongással engem szerettek,
Ám hidegek maradtak az érzések.
Volt, hogy a boldogságtól szárnyaltam fel a magasba,
Habzsoltam a szerelmet, éltem bele a nagyvilágba,
Ígértem a piros betûs nagy szerelmet,
Esküdtem igaz hittel az örök hûséget.
S volt, mélyzuhanásom, a padlóra csapódásom,
Faltörés fejjel, világösszeomlásom.
Meghalok a vágytól, ezt gyakran éreztem,
Elveszítek valakit, aki nagyon fontos, ettõl féltem,
Mégis elveszítettem, hiába nem akartam,
Küzdöttem érte tíz körömmel, aztán feladtam.
Néha, valakit csak úgy felhívtam,
Hogy halljam a hangját, ettõl megnyugodtam.
S vagyok szentimentális, mikor visszagondolok,
Mikor zenét hallgatok, fotóalbumot lapozgatok.
Élek! Az életem nemcsak túlélem és ezt, neked sem ajánlom,
Hanem élj! Élj a tiszta, igaz éneddel barátom!
Az élet egy harc, s a harcba elszántan kell menni,
Szenvedélyesen átölelni, tudni emelt fõvel veszteni,
S merészen elõremenni, élni, gyõzni!
Mert bátraké a világ bizony,
Ne térítsen el a sok iszony.
Az élet ahhoz túl sokat ér és túl rövidre nyúlik,
Hogy jelentéktelenné váljon, hisz véges, elmúlik.