Bulímia
Írta: Arbiter Elegantiarum Dátum: Augusztus 15 2008 12:34:09
H
Ha hánynom kell, hát hányok.
A szánalmat keltõ arccal majd vigyázok.
Addig is eszem, iszom közömbösséggel,
Aztán elbírok a gusztustalan közönséggel.
Teljes hír
Tele a gyomor homokkal,
Tele a szív nyomorral,
Kihányni az élet arcára,
A halott, éhes magzatot,
Az arcára, a lábára,
Nyalja le a szennyes foltot!
Nem eszi meg, amit fõzött-
Naná!
Én azt mondom: Ne má'!
Forralok bosszút, epreset,
Amilyen egy véres baleset,
Mordul a gyomrom, érzem már
Kitör a láva, a savas eper-ár.
Bízom az étkeimben, bizony.
Tápláló hányással büszkélkedem,
S míg az élet él, bizony,
Nem restelkedem.
Ha hánynom kell, hát hányok.
A szánalmat keltõ arccal majd vigyázok.
Addig is eszem, iszom közömbösséggel,
Aztán elbírok a gusztustalan közönséggel.
Utóversszak:
Bizony! Mert te nem látod, hogy az étek nagy.
Téged is zabálnak, csak egy süti vagy!
Inkább legyél a pék, és edd meg a munkád,
Mert az élet téged is hamarosan leokád.