Egymásmellet
Írta: szhemi Dátum: Augusztus 15 2008 19:18:20
GG
Ülj mellém most kedves,
néz a szemembe.
Látod a csillogást benne,
az átható fényt, mi megérint
és magához vonz megint.
Teljes hír
Ülj mellém most kedves,
néz a szemembe.
Látod a csillogást benne,
az átható fényt, mi megérint
és magához vonz megint.
Zárjuk magunkra a csend kapuját,
hisz némán is értelek,
beszélnek helyettünk az érintések.
A ki nem mondott szavak,
új reményt álmodnak.
Csukd be a szemedet.
Érzed? Tágul a mindenség és repülünk,
a fodros felhõk felett megpihenünk,
meglátunk mindent, amit akarunk,
s testünkbõl kilépve egymásba zuhanunk.
Szeretném megállítani az idõt,
ne múljanak el ezek a pillanatok,
ne jöjjenek megint a szürke hétköznapok,
maradjon meg ez a csoda örökre,
lépjünk át a bajokon vígan-nevetve.
Most minden olyan szép,
nem kellett hozzá más, csak egy ölelés,
egy apró csók, vidám nevetés,
a tudat, hogy egymásé vagyunk,
együtt élünk és együtt halunk.
Ez már szerelem.
Felébredt vágyunk õrült viharában,
együtt forgunk egy vad táncban.
De nem. Itt ülsz mellettem kezem kezedbe téved,
elrakom szívembe örökre, e gyönyörû képet.