Mese
Írta: loretta Dátum: Augusztus 18 2008 04:48:18
H
>"A sors kegyetlen zsarnokunk,
Haragja akkor sujt le mindig,
Amikor boldogok vagyunk."
(Ady Endre: Mesét mondok)
Teljes hír
"A sors kegyetlen zsarnokunk,
Haragja akkor sujt le mindig,
Amikor boldogok vagyunk."
(Ady Endre: Mesét mondok)
Volt egyszer egy lány.
Akit a sors egész életében csak bántott.
Sok bánatot mért rá.
Volt egyszer egy férfi,
Aki beleszeretett a lányba, elsõ látásra,
Türelmesen várta évekig.
A régi fájdalmak ellenszerét
Megtalálták végül egymás szemében.
Nem hiába telt el sok év.
A lány úgy érezte, azért
Született, hogy a férfit boldoggá tegye,
S érdektelenné enyészett,
Mi életéhez addig tartozott.
Elhitte, hogy mégis létezik még csoda.
Senkivel sem cserélt volna.
Egy lapra tette fel a szépet,
Elhitte, együtt minden bûnt legyõznek.
Egy gyûrû volt a pecsét,
És egy ígéret, ami a múltat
Mindörökre elfedte. Látta végre a kiutat.
Nem érezte, hogy hazugság.
Aztán egy délelõtt meghalt
Minden, ami hosszú ideje életet adott,
Csak a remény állt némán.
Elvesztette hát mindenét,
Véget akart vetni a kínzó szenvedésnek.
De nem volt hozzá ereje.
Édes szerelmük ravatalánál
Szívbõl zokogott órákig a fájó önvád.
A helyét sokáig nem találta.
Két hosszú évbe fojtotta
Az elvesztett szerelem minden kínját.
Végül õ nyerte a csatát.
Többé nem bánkódik,
Hogy örökre elveszett, már nem hiszi.
A szeme újra fénylik.
Lehetetlennek tûnik, drága,
Hogy te voltál az a férfi, s én az a lány.
Vajon gondolsz néha rám?