Mindennapi életérzés
Írta: tenger Dátum: Augusztus 18 2008 15:58:59
T
Világnak hangján dalolok,
Hajnalok pírján ébredek,
Teljes hír
Világnak hangján dalolok,
Hajnalok pírján ébredek,
S futok szélnek magányával,
Mert hívnak a tengerek!
Lágy szellõ kerget álmokat,
Melyben én is újra ott vagyok,
Pedig, hát ha tudnád kedves,
Az élet mily sokszor elhagyott!
Porba éltem, elestem,
Tízszer, ötvenszer, százszor,
De soha nem érdekelt,
Ki az, aki engem vádol!
Én embernek születtem, Embernek
Nem pedig megkeseredett rabnak,
Kire boldogtalanságban élõ emberek,
Még nagyobb vasláncokat raknak!
Lehet, hogy föld porába estem,
De sohasem, süllyedtem szívébe,
Mert én mindig bízva, Bíztam
Létbe hívóm, töretlen Hitébe!
Az én nagy hitem a Szeretet,
S az, hogy mindig van Remény,
Hogy ki tudjuk mondani egyszer,
Megbocsátás szavával, egymásnak Nevét!
Hûss, hajnali szellõ hívogat,
Megédesíti minden álmom,
S én fénynek boldogságával,
A világot szívembe zárom!
Szív szavával ölelek mindenkit,
Mint édesanya a gyermekét,
Ki mondva a kérve-kérõ szót,
Ne okozz több szenvedést!
Szív szavával dalolj, dalolj,
Légy mosolya a világnak,
S hirdesd tengernyi hittel,
Te sem éltél e földön hiába!