Igazi magány
Írta: loretta Dátum: Augusztus 19 2008 05:05:27
T
A bajban vagy igazán magányos,
Belül csak a tehetetlenség mardos,
Teljes hír
A bajban vagy igazán magányos,
Belül csak a tehetetlenség mardos,
S könny után könny folyik csupán.
Nincs senki, aki a kezed megfogná,
Nincs váll, amire támaszkodhatnál,
Nincs kar, amely átölel, ha úgy fáj.
Csak érzed, sötét mélybe zuhansz,
S azt hiszed, fényt többé nem látsz.
Összeszaladt ma tíz év bonyodalma.
Mivel a megoldást nem látod sehol,
Lassan megbolondul riadt elméd.
Most kellene a szeretett férfi lelke,
Talán sorsod könnyebben viselnéd,
De õ sosem volt tõled messzebb.
Összeszorított fogakkal mész elõre,
A sírástól nem tudsz beszélni sem.
Várod, hogy talán valaki megszán.
De szemben csak a jéghideg fal áll.
Menekülni kellene egy más világba.
S kezedben szorítva méregpoharad
Áthajózni a tüzes folyón a pokolba.
Eladnád lelkedet a sötét angyalnak,
S megbékélten porladnál a lángban.
Ezt tennéd, ha nem lennél ily gyáva.