Hajnali láz
Írta: varganora Dátum: Augusztus 19 2008 05:06:02
T
Árnyékként,
sötét fényként
nyüszítõ Énem
Teljes hír
Fém-ízû reggelen
megszámolom
a falakon futó
mocskos,
lucskos
repedéseket.
Egy, kettõ, három...
A negyediket
már nem látom,
nem találom
sehol sem.
Árnyékként,
sötét fényként
nyüszítõ Énem
nyomait hagyva
- elhagyatva -
polcon, szekrényen
párnán és széken.
Csatakos dübörgés
- mindenütt üvöltés -
zsibbadt fejjel,
bedagadt szemmel
megkezdett,
félbehagyott
érzésekkel,
értetlenül
szemlélem más-
napom ezen
a más napon,
vigyorog a lét.
A méregpohár
üres már
este kiittam.
Lám élek,
- szilánkosra tört
remények között -
s szeretek...
Még...
Cinkos vánkosom
arcomhoz szorítom
- Te áruló!
- gondolom -
hajad szála tapad
- ez maradt csak -
illanó illatod
zihálva szívja
magába zárja
a csíkos szövet.