Bemutatás
Írta: Dragonona Dátum: Augusztus 24 2008 16:58:36
T
Legnemesebb részemet is acél fedi,
Sajnos a külsõ ártalmaktól meg nem védi.
Teljes hír
A fejemen egy bádog díszeleg,
Melyben agyam maradéka hencereg.
Testemen is lemez látszik,
Melyen a Nap véres sugara játszik.
Legnemesebb részemet is acél fedi,
Sajnos a külsõ ártalmaktól meg nem védi.
Izmos combjaimon a kötés szoros,
Lábam méretével vetekszik egy colos.
Szandálom színe is fakul már,
Szemben az ellenség hõbörögve vár.
Nincs mit tenni, kezdõdik a harc,
Nyomottan vágódik a földhöz minden arc.
Dárdák, kardok, szuronyok,
Félek, hogy én most meghalok.
Ha jól belegondolok nem félhetek,
Mert gladiátor vagyok, mit tehetek?
Nincs más hátra, mint elõre,
Keményen belevágok minden fejet a földbe.
Ha velem lesz a szerencse talán gyõzhetek,
S holnap már a díszvacsorán dõzsölhetek.
Egy balegyenes jobbról, egy jobbegyenes balról,
Az arénában a közönség tombol.
Bátrak a hõsök, dacolnak a harccal,
S kicsavarodott végtagok hullanak le, keveredve a sárral.
Kinyúlnak a gyengék, gyõznek az erõsek,
A melletem lévõ hõs ordít egy velõset.
Áthatol gyomrán a jeges acél,
Ordít a másik: "már közel a cél!"
Úgy érzem még élek, de valami eltalált
Izmos combomon a kötés még szorosabbá vált.
Agyamban cikázik egy gondolat,
Most tényleg itt a vég, elvágják torkomat.
Porba hull a gyenge, de ez ÉN vagyok!
Erõm elhagy, a páncélomon vér ragyog,
Fekszem a földön, a nép ordít,
S ez minden gladiátort felém tódít.
Belém nyilal a fájdalom,
Vért érzek feljönni a torkomon.
Oly hideg a fém, el sem hittem én,
Hogy e harc kimenetele így véget ér.
Elsötétedik minden, nem látok már semmit,
De az emberek hangja még fejemben hallik.
Lassan az is elhal,
S a remény utolsó csírája is meghal.
Fekszem a porban,
Testem mozdulatlan...
A Menny Kapui oly nagyok,
S tudom: már halott vagyok...
Dragonona