Az utolsó vers
Írta: Kain Dátum: Szeptember 19 2008 05:17:06
T
Halovány pergamen, s éppen élt betûk
dõlve, mint szálfák sora;
Teljes hír
Halovány pergamen, s éppen élt betûk
dõlve, mint szálfák sora;
reccsenve nyögnek még keserût,
majd nem szólnak, többé soha.
Enyészet bére csak e szépnek,
titkon illan ily bús korán,
s csak forgácsát gyûjtik lelki szegények,
percnyi gazdagon, holt szívem nyomán.
Ott fekszem én is köztetek,
s lelkem úgy fest a dallamon,
mint orcán a fájó döbbenet,
az elmúlás elõtti napon.
Nem kérdés többé a - miért? -
választ rá nem szül csak irgalom,
s ha nem Érted, akkor hát kiért?
kiszolgált tollam csak ócska lom.
Sutba veled mind szép ígéret,
mit hallni vágytam - most halni kell -
hisz mételyem volt e balítélet;
bár farkas tudna így falni fel.
Mégis, dobjáról lefut a tekercs,
csak egyetlen sor az, mi hátra van,
hisz ez volt kedves, az utolsó vers...
...s az utolsó sóhaj, már bennszakadt.