Megannyi álmatlan éjszaka,
S átvirrasztott óráknak hada,
Lelkem testemmel vívódva,
Vágyott már a tüzes pokolba.
Vagy testem épp szerelemtõl égett
Mert hagytam, s a szó megigézett,
Hamis vallomások ideje,
Az éjbe szállt szavak ereje,
Sok üresen kongó vágy
És megannyi gyûrött ágy,
Lelkem csalfa árnyaknak örült,
Végül mind kifolytak kezeim közül,
Mint az órán lepergõ homokszem
Belekapaszkodni nem tudtam sohasem.
2008. október 02.