Engedj kedves, indulnom kell...
Mielõtt még végleg elmegyek,
Hagyok hátra neked jeleket.
Kapsz egy sóhajt éj-párnádra,
múló csókot homlokodra,
hulló könnyem kézfejedre,
s egy ölelést a lelkedre.
Sarkokban bújnak el a régi szavak...
Itt hagyom neked mosolyomat,
cinkos nevetésem, s kiáltásom
szemed tükrében ezernyi arcom.
Itt hagyom neked a hajnalokat,
kávé illatú, csöndes reggeleket,
soha ki nem mondott titkokat,
elsárgult lapokat, színes képeket
Egy régi dalt is hagyok neked
Vele a táncot, s a dúdolást,
andalgó léptem surranását;
s ezernyi éj bíbor mámorát...
Indulnom kell, engedj kedves;
Így volt szép, így lesz teljes.
Viszem én is, miket reám hagytál,
ne gondold, hogy nekem nem fáj...
Indulok, ám szívembõl egy darabot;
örökre itt hagyok...