A sötétben látszik a holtak lehelete,
Megannyi síron a lángok tengere.
Az emlékezet gyújtotta a lelkeknek,
Kiket az idõ soha nem feledtet.
A kicsi lángok, mind õszinte fények
Vetnek árnyékot, játszanak a képek.
A csillagok az égen, mint elégõ hamu
A messzeségben, mint megannyi tanú.
Ezernyi pillanatkép, mi lassan elmúlik
Mint a gyertya felvillan, aztán kialszik
Ez az élet lángja, mit könnyen elfúj a szél
Mint a füst a levegõben az emlék tovább él.