Sorsunk egy
Írta: Karl Szilvia Dátum: Augusztus 04 2007 12:08:29


Minden oly furcsán csendes kihalt
mint holdbéli táj,

Teljes hír
















A sorsunk egy..

Minden oly furcsán csendes kihalt mint holdbéli táj,
A halál völgyén átvezet utam:nincs értelme maradnom már!
Mindent beborít egy ködös fehér lepel,
Lelkemben tudom nincs tovább s nekem mos indulni kell!
Valahol valaki már nekem csilingel,
A kaszás torz vigyorral nekem énekel!
Nem félek!elszaladni el?le nem fogok,
De t?letek még könnyezve hosszan búcsúzok!
Mert itt hagyni mindent mi mindent jelentett nekem,
Ti voltatok a sorsom Ti az életem!
Távolról a lélekharangja szól húzza magával a lelkem,
Mindennek vége a sötétség lakója lettem!!!
Már nincs vissza út vár a végtelen id? és tér,
Boldogságod látni lelkem néha néha hozzád vissza tér!