Reggelre - fehér ruhát öltött a táj,
dermedt csendben, új életre vár,
alszik már a város apraja-nagyja,
egy fáradt éjszaka után.
Álma - még a múltról mesél,
szíve - már egy újat remél,
hol a szép is szebbet zenél,
hol a jó is jobbat ígér.
Új világra lel, - hol könnyed
lepkeszárnyon, zöld rétekre
száll, s tiszta szívvel ébred
majd fel, egy új év hajnalán.
Csendben ballagok utamon,
e nyugalmat meg nem zavarom,
- álmodjon a világ tovább,
míg alszik, - addig boldog talán.