Poraim
Írta: maximum Dátum: Január 27 2009 13:14:17
T
Láthatatlan érintése
az elmúlásnak.
Teljes hír
Lépkedő
nyomaim
elásott
gödreit
keresi
a
homokban.
Láthatatlan
érintése
az
elmúlásnak.
Szemekből
álló
porszemek,
apró
gyöngyé
válnak,
szakadatlan
kínnal
hullnak
ölembe.
A
képzelet
szárnyán
röpködő
gondolat,
odavész
kesergő
küzdelmében.
Maradó
porszemek,
gyülekeznek,
dacolnak
sorsommal,
érzem
őket!
Én
tudom
csak,
milliónyi
gyöngyöt
rejtenek.
2007. augusztus 2. csütörtök