- Vigyél messze Március -
2009. III. 02.
Asztalnál ülve – göndör dohányfüst,
Átjön a fény a csenden
Szemem sarka - siető úttal küzd,
Nem jönnek többé Velem szemben.
Elmentek Ők, és elvittek mindent,
Virágot, fákat, szelet
Elszöktek Tőlem, már nem látom mind ezt,
Hajnalt, napot, reggeleket.
Elvitték a lépcsőt, az utakat
Leveleket, tereket.
Elvitték az emlékeket, falat.
Ellopták fényét szememnek.
Elvitték az álmokat - oly régen kergették.
Még Ő is elment innen,
Se falakon, se reményen a festék,
Nem hagyott semmit bennem.
Elvitte a semmit is – Ki tudja, itt mi akad
Elvitte még azt az esőt
Ami néha ablakunk előtt szaladt…
Elvitt vihetetlent, vihetőt.
Eltűnt minden, bent és messze kint
Csak egy levél: elmentem,
Egyedül a göndör dohányfüst maradt itt,
Csak Ő ül velem szemben.