Embertől emberig
Írta: Artemiszia Dátum: április 14 2009 10:35:05
H
Elszáradt ujjaival utolsó
betűit rója a hervadó lét.
Dermedő sár köti gúzsba
repedezett körmét.
Teljes hír
Elszáradt ujjaival utolsó
betűit rója a hervadó lét.
Dermedő sár köti gúzsba
repedezett körmét.
Kanyargó évgyűrűi
körbeölelő sóhajok nyoma.
Rég látott otthonon
tűnődik hallgatag homloka
ahogy Fanni futott elé
egy-egy hosszú nap után,
repült virágos szoknyája
gerléktől búgó útján.
Emlékszik, sokat beszélgettek.
Szerette hangját hallani,
figyelni a szavak rezgését,
de itt csak menni kell, menni, menni,
emelni a lapátot korgó szívvel,
étlen, s ki mint leprát kapott el,
ember az embertől
könyörtelen fordul el.
Elfáradt. Most már vége lesz.
Gödörbe lövik, mint ma azt a négyet.
Nyomtalan vedlik porrá
e csontvázba vert élet.
Hűs árnyékban olvasom soraid.
Büszke hittel gondolok rád.
Az élet elmúlt,
de a kocsi zörög tovább.