Nézlek csak elmélázva gyakran,
szeretve, büszkén és boldogan...
Szépnek lát valamennyi szemem,
s ha olykor kissé könnyezem,
nézd ezt el nekem Gyermekem!
Hány szeme van egy anyának?
S azokkal mindig jól láthat?
Választ nem lelek e kérdésekre,
bár felteszem őket kétségbeesve...
Látlak kisbabaként a karomban,
puha arcodat csókolom nyomban...
Látlak kacagva szaladó szöszke csöppnek,
velem incselkedő kisgyerkőcnek...
Látlak iskolatáskával a hátadon,
azon a bizonyos legelső napon...
Látlak ballagó kisdiáknak,
kit a kihívások várnak...
Látlak most már kész hölgynek,
a felnőttség küszöbét ma átlépted...
Hány szeme van egy anyának?
Számolgatni emberi butaság csak...
Egyetlen szemmel láthatlak,
mellyel nézlek, féltelek s csodállak,
mögötte ott van egész életem, lelkem
ezt mind Neked adom, míg tehetem!
Kezedet el nem engedem, kérlek,
fogd erősen, ne sajnálj, ne félts,
bármit elbírok, akármilyen nehéz!
Érted mindent megteszek,
lehozom a magas, csillagos eget,
hogy boldog légy és nevess!
Nevess a világon, bajokon és átkon,
lépj rajtuk át, akár egy letört ágon!
Nézlek csak, egy kicsit még...
Gyere, gyere közelebb Kicsikém...
Most megint párás az a szem,
Gyere, gyere, fogd meg a kezem!