Váli - völgy
Írta: Tamaki Dátum: Július 02 2009 20:53:48
A

Elillant az ár, ér lett belőle,
De gyakran kiönt a legelőre.
Tavasszal belvíz, télen jégpálya,
Nekem kedves, szép minden formája.
Teljes hír

Váli - völgy

Néha gondolkodom, ha elmegyek,
S elválasztanak majd magas hegyek,
Marad-e víz a folyómederben,
Bő eső az öntözővederben?
Vajon visszatérek egyszer ide,
A nagyapám szülőföldjire?
Riaszt-e még majd az aggkor?
Mit fogok gondolni akkor?
Mint villámsújtottat a tej,
Úgy nyugtat engem ez a hely.

A dombtetőn - mit hegynek hívunk - állok,
Ti nem láthatjátok, amit én látok:
Látom gyerekkori önmagamat,
Kergetek udvarunkon madarat,
Nagyanyám engem elterel, elhajt,
Hogy ne okozzak neki ott több bajt.
Akkor is hova? ide szaladtam:
Azon a kiserdőn át vágtattam.
A száraz tarló lábam sértette,
Piros vérem a földet éltette.

Hisz' a fenti síkon szántó terült,
És a föld köré két erdő került.
Tavasszal zöldellő búzatermés,
Télen hó alatt rejlett a vetés,
Ősszel a tarló, a gonosz, sebző,
Nyáron a vérem, a pipacsmező.
Ez mind itt volt és ma is itt van még,
Mint ahogy itt van a föld és az ég.
Építési telek, elfordulok,
Inkább le, kis házunkra pillantok.

A hegytetőről szemem tovább lát,
Tátott szájjal nézem a panorámát:
Régi kastély és erdő elegye,
De nem ez a kép legszebb eleme:
A messzi szántók megrémisztenek:
Az emberi életek miért nem végtelenek?
Letekintek a medencére,
A nagy Duna egykori medrére.
Hogy lehet, hogy itt egyszer víz volt?
Hogy a falu helyén sebes víz folyt?

Elillant az ár, ér lett belőle,
De gyakran kiönt a legelőre.
Tavasszal belvíz, télen jégpálya,
Nekem kedves, szép minden formája.
Mentén legel sok tejet adó marha,
Fehér, fekete, barna és tarka.
Terem a nád tízével, százával,
Virít a barna buzogányával.
Hány kishalat fogtam én onnan ki,
Hogy úgy érezzem, vagyok valaki!

De az a gyerek már nem én vagyok,
Nyomot a világban alig hagyok.
De engem örökkön őriz e táj,
így a múlás már nem annyira fáj.
Előre-hátra, Milyen évszak van?
Állok itt boldogan-boldogtalan.
Nem tudom, mennem is kéne talán,
Ne tapossak e gondos, jó anyán.
Éljen az engem rakoncázó hölgy,
Viruljon soká a szép Váli-völgy!