Múlt, jelen, jövő
Írta: Hajnal0722 Dátum: Július 15 2009 06:15:21
A

Könnybe lábad a szemem, ha azokra gondolok,
Kik boldogan fogták kezedet… hm, zokogok.
Eszembe jut, hogy elveszítelek, nem leszel enyém,
Úgy érzem, elhagyott minden kedv, s remény.
Teljes hír

Múlt, jelen, jövő

Könnybe lábad a szemem, ha azokra gondolok,
Kik boldogan fogták kezedet… hm, zokogok.
Eszembe jut, hogy elveszítelek, nem leszel enyém,
Úgy érzem, elhagyott minden kedv, s remény.
Irigylem azt, ki vágyott rád, hozzád ért, megcsókolt,
Akié voltál, akié leszel… ki szívedbe hatolt.
Akit úgy szerettél, mint engem, vagy jobban,
Félek, hogy a régi tűz újra fellobban.
Rettegek, hisz az ember oly könnyen nem felejt,
De engem mégis minden részed rabul ejt.
Egyedül álmodok boldog, közös jövőnkről,
De a keserűség jön közben e könnyekből.
Nem tudja senki, mi lesz tíz, húsz év múlva,
Lehet, béke lenne, vagy háború dúlna?
Lehet, meg sem ismersz majd, talán rám sem nézel,
Vagy újszülött fiad láttán szemed világa vész el?
Lehet, hogy nem leszek veled, nem vágysz majd rám,
Vagy tűztől fűtve súgod: ”Kívánlak! Légy enyém drágám!”
Lehet, elhagysz, mert meguntál, nem szeretsz többé,
De akkor meghalok, s én válok semmivé, földdé.
Lehet, nevetni fogsz, mint most is teszed,
Vagy ötven évig, de lehet, hogy örökre boldog leszek Veled.