Október végén a kutyák még egyszer
kifeküsznek a napra
Szivük ellustul málló bundájuk alatt
Sárguló gyom között lapulva
szörnyeknek álmodják magukat
Mert nem lehetnek angyalok
marad mi volt a kutyavér
az álom sem ad szárnyakat
s hajnalra rájuk jön a dér